Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy párhuzamosan 4 mütyűröm molyolok.... És semmire nincs időm:)))) A 4-ből háromnak köze van a csipkéhez, úgy látszik most ilyen hangulatom van.
Az egyikkel el is készültem, ilyen lett:
Ehhez a kis hajba való virághoz elővettem az öröklött 100 éves csipkéimet. A gyűjtemény még nagypapám unokanővérének az édesanyjáé volt, így került hozzám a doboz. Nagy becsben tartom, egy letűnt világ tárul fel benne.
A csipkeszalagot én ragasztás helyett inkább szépen felvarrogattam a filc alapra, nem volt nagy munka. Meglepetésnek szánom, remélem tetszeni fog a tulajdonosának, egy pici lánynak!
Asztali futót is készítek csipkéből, szintén ajándéknak. Vendégségben jártunk, amikor egy raktárnyi kacat között felfedeztem a háziasszony örökségéből származó, leszürkült horgolásokat. Ő nem is tudott róluk, de emlékezett rá, mikor kislány korában az anyukája ezeket készítette a nippek alá. Felajánlottam, hogy ha szívesen használná, megcsinálom a futót neki, így az emlékek egy ma is használható, gyönyörű dísz formájában központi helyet kaphatnak.
Először napokig áztattam fehérítős koncentrátumban a horgolásokat, aztán jött a próbálgatás, hogyan mutatnának egymás mellett a legjobban. Még a vendéglátóink étkezőasztalának méretét kel megtudnom, és már varrom is össze a futót. Addig ezt tudom mutatni:
A harmadik egy újabb csipkés gyöngybagoly, külön kérésre. Hamarosan ez is összeáll.....
És mennyi tervem van még!!!!!!!
:P
